Most épp teljesen boldognak kellene lennem: márványsajtmártásos tésztát ettem ebédre, egy egész délutánt Lívcsivel töltöttem, és beszereztem a várva várt új nadrágot, amit holnap fel is avathatok. Végre hozzájutottam Carmen Elektra sztriptíz aerobikjához is, de néha akkor borulok be, ha mindenem meg van. Igazi álom az az álom, ami már teljesült?
Ma "osztálybohóckodtam". Épp rajtam volt a sor, hogy meséljek valamit arról, hogy mit szeretek csinálni. Szerencsére épp kicsengettek, mielőtt énekeltem volna. Egyrészt örültem volna neki, mert kihívás a lámpalázam leküzdése, és ezen a téren az elmúlt egy évben rengeteget fejlődtem, másrészt talán mégnagyobb kihívás, hogy ne törődjek senki véleményével, mert van nekem önkritikám. Ezt most úgy értem, hogy sok paraszttal járok egy osztályba, akik nem tisztelik a másikat, és senkinek sem vagyok az udvari bolondja. (CSAK ha vaskosan megfizetnek.)
Ma hosszúujjú pólóban, vastag pulcsiban, és bőrdzsekiben dideregtem az iskolában. Mi a fene lesz télen, ha már most legszívesebben síoverálban mennék suliba?!!! Zirc éghajlata sarkköri.
Csabival mostanság nem sokat beszélünk, mert én korán lefekszem, ő meg mostanában folyton kocsmázik. Ha erről szól az egyetem, akkor már alig várom. Amúgy ne kérdezze senki, mert tippem sincs, hogy merre tovább. Mindig változik az ambícióm. Jelenleg tetoválóművész akarok lenni. Pár év múlva izgi lesz sorolni, hogy "mi akartam lenni, mire nagy leszek".
Mára csak ennyit szánok. Érdekesebb dolog most nem szivárog a lelkem tartájából.
