Ma tetőzik a magányosságérzetem. A szerető, a barátok, hopp mind eltűntek mostanság, úgyhogy elindultam az új legjobb barátommal - magammal - egy hosszú hideg sétára. Túlszexualizált lelkem megnyugodott, és olyan fehér lett, mint a táj, és mint a föld alatt halkan bomló szeretteink. Annak ellenére, hogy lassan a "csináld magad programok" királynője leszek, egészen jól éreztem magam. Íme néhány kép, amit útközben lőttem a gyönyörű Dózsavárosról.
