Meséltem a nagyinak, hogy Róbert szerzett nekem jegyet a Sade márki játékaira a Bárka színházba (Mucsi Zoli a főszerepben!!!) Különleges a kapcsolatom a nagyimmmal. Ő az egyetlen nő a családban, akire felnézek, mert pont azokat a tulajdonságokat testesíti meg, amiket én egy emberben, de főleg egy nőben tisztelek. Nekem ez most különösen fontos, mert most válok lányból ifjú hölggyé, és hiába érzem már annak magam, még nem vagyok az. Ezt is - mint mindent - tanulni kell. Megint fontos kérdéshez érkeztünk,mert hát hogy tanulja meg az ember, ha nem tapasztalatokon keresztül? Márpedig ahhoz, hogy jó nő legyen valaki meg kell ismernie önmagát, amihez másokon keresztül vezet az út: értem ez alatt a társaskapcsolatokat.
Visszatérve a nagyihoz - meglepett a reakciója. Nem értettem miért van felháborodva, mikor ő egy nagyon művelt, érzelmileg fejlett, és mindenre nyitott hölgy, mindemellett engem is elég jól ismer. Valahogy aztán kihúztam belőle, hogy nem érti miért vonzódom én annyira a szélsőségekhez, és miért kell nekem mindenbe olyan korán belekezdenem: miért nem maradok még egy kicsit naív kislány. Én pedig azon akadtam fent, hogy de pedig voltam én naív és kislány is elég sokáig, de minek ragadjak le a tündérmeséknél,ha lelkileg már kinőttem őket? Hogy miért vonz minden, ami drasztikus, undort keltő, deviáns, beteg, vagy csak szimplán más? Fogalmmam sincs, de szerintem érzi az én nagyim legbelül, hogy nem vagyok olyan "furcsa" ember, mint azt néha mutatom, és elárulom, még mindig van bennem egy kis szikra tiszta gyermeki báj, csak ritkán mutatom. A személyiség feljődéséhez szükség van külső ingerekre: márpedig nyilván az ingerel, ami drasztikus. A "csúúúnya dolgoktól" pedig épp úgy "félek",mint bárki más, de anyira lenyűgöznek, hogy megfeledkezem az undorról.
Továbbra is fenntartom, hogy nem vagyok rossz ember, és aki ismer, az ezt tudja is. Talán az a baj, hogy mindent megmutatok magamból, amit mások gondosan az erkölcseik mögé rejtenek. Nekem nincs rejtegetni valóm (leszámítva azt a fél tábla Milkát a kistáskámban, de biztosíthatok mindenkit, hogy nemsokára elfogy!)
