A magyar címe "Frankeinstein játékai", ami ugyan jól kifejezi a film sztoriját, de nekem egyáltalán nem tetszik. A főszereplő, May, durva szemtengely ferdüléssel született, ami gyerek korában megakadályozta a normális emberi kapcsolatok kialakításában. A legjobb barátja egy porcelánbaba lett, amit az édesanyjától kapott. May egy állatorvos mellett aszisztens, szabadidejében pedig ügyesen varr. Megismerkedik álmai pasijával, és kapcsolatba bonyolódik leszbikus kolléganőjével is. Azonban hamar kiderül, hogy képtelen egészséges viszonyt folytatni emberekkel. Elhatározza, hogy ha senki nem akar vele barátkozni, akkor csinál magának egy barátot. Megkezdődik a vérengzés. A záró képsorok az én megítélésem szerint nem illettek bele a film valóságszerűségébe, de tény, hogy meghatóvá tették ezt a vértől csöpögő kórosan skizofrén törénetet.
Ha az ember egy unalmas, borús őszi hétvégén nézi egy csésze teával és melegszendviccsel, akkor 10/10 pontot érdemel. Odáig vagyok azokért a művekért, melyekben az emberi elme legmélyebb sötétségét próbálják feltárni a gyilkos szemszögéből. Ennek a filmnek mondanivalója van, és elgondolkodtatott, hogy az ember mennyire társas lény. Akár Tim Burton is rendezthette volna! (Ő igazán nagyokat alkotott: Sweeney Todd, A halott menyasszony, Charlie és a csokigyár, Álmosvölgy legendája, Majmok bolygója, Karácsonyi lidércnyomás, Kísértet história stb.)
