Tegnap arra ébredtem, hogy fáj a torkom. Szinte egész nap fájt, és az orrfújástól a fejem is rákapcsolt. Egész nap fetrengtem, és olvasgattam, apa meg lemázolta az ajtókat: kifejezetten jól esett a száradó higítós szart szagolni egész nap. Ma felvitt még egy réteget. Ugyan nemtom minek, mert jók voltak azok az ajtók anélkül is, de semmi vész. Én belélegzem, és örül a nyálkahártyám, ő meg büszke lehet magára, és hasznosnak érezheti magát, hogy megcsinált valami olyasmit, amire semmi szükség nem volt.
Lassan teljesen idegbeteg leszek. Az őrjít meg, hogy nem tudok hova menekülni. A saját szobámban sincs menedékem, mert valaki mindig bassza a fülem. Minek kell a füvet naponta lenyírni, köszörülni valamit, fűrészelni, vagy kirakni a gyereket a napra, hadd ordibáljon egész nap?! Választhatok, hogy megfulladok ebben a hőségben csukott ablaknál, vagy egész nap hallgatom ezt a sok köcsögöt.
Óóóóóóóó!!! A legnagyobb pozitívumot majdnem kihagytam: Twiggyvel álmodtam! Nagyon hosszú álom volt, és nagyon élethű. Valami félig templom épületben voltunk Csabbal, ahol Manson koncertezett. Nem sok számot játszottak. Mindig egyre előrébb és előrébb kerültünk, és nem volt rendes színpad, csak valami alacsony szar. A közönséget mintha nem is érdekelte volna az egész, és a szünet alatt én tök összespanoltam Twiggyvel. A lelkesedésem kicsit alább hagyott, mikor visszamentek a színpadra, ahol a díszlet kórházassá változott, és Manson meg Twiggy csinos nővérkéket kezdtek el kefélni. Twiggy egyet, Manson hármat egyszerreXD Az együttes többi tagja nem volt ott, és a színpadi szex se tartott sokáig, én pedig újból megrohamoztam őket a kérdéseimmel, aminek hatására teljesen megnyíltak előttem. Úgy éreztem kezdem megismerni a lelki világukat. Arra ébredtem fel, hogy nagyon kell pisilnem, és vagy jó fél óráig tartogattam, hátha sikerül még visszamennem az álomba, de hiába: a csodák nem ismétlődnek.
