Hétvégén felmentem Róberthez. Hiányzott is már nagyon, és vágytam is rá, hogy valakinek őszintén elmondhassam hogy mi is történik velem mostanság, mert tudom, hogy ő megértene, és teljesen más szemszögből látja a dolgokat, mint az emberek úgy általában, én pedig minden megnyilvánulásából, és válaszreakciójából rengeteget tanulhatok. Csengettem, behívott, sugárzott rólam a vidámság, aztán szóba jött az iskola, és olyan leosztást kaptam, amilyet ember rajta kívül nem tud adni. Félelmetes érzéke van ahhoz, hogy megtalálja az ember gyenge pontját, és pont oda rúgjon lelkileg. A legszörnyűbb mégis az volt, hogy tudtam, hogy igaza van. Hajlamos vagyok szétesni, és erre néha csak későn eszmélek rá, ő pedig a sokkolás módszerével igyekszik engem összekaparni.
Innentől kezdve megfagyott a hangulat. Nagyon hálás vagyok neki, hogy támogat - a maga drasztikus módszereivel, de engem nem így lehet motiválni. Engem az motivál, ha mindenki kedves, és szeret, mert akkor nem merem megengedni magamnak, hogy csalódást okozzak, ha már ilyen nagyon jól bánnak velem. Olyankor magamtól jövök rá mit kell tennem, ami teljesen más, mint mikor az arcodba vágják.
Olyan fagyos voltam, mint az a 20 centi hó, ami fényes kis pelyhekben frissen leesett. Csak akkor kezdtem kicsit olvadni, mikor beértünk a Színművészetire. Mire a 2 órás próbát végignéztem már túlléptem a sértettségemen, részben mert jó volt az előadás, részben mert Róbert jóval alattam ült, és nem velem foglalkozott. A darab címe AzAz avagy Valaminek a második része, első rész; és Róbert a dramaturg. 
Csak ezután mentünk át a Nemzetibe, hogy megnézzük az Orpheus alászáll-t. Találkoztam Sütivel is, akit olyan rég láttam, hogy meg sem ismertem. Ő most súgó. Egyszer járt nálunk, és megtanultuk hogy a szánkóval csak úgy lehet kanyarodni, ha dőlünk is, nem csak húzzuk a kötelet, szóval tényleg rég volt! A darab 3. felvonását már képtelen voltam végig nézni, mert annyira keveset aludtam a héten, hogy ha nem voltam mozgásban, akkor képtelen voltam ébren maradni. A rossz az, hogy érdekelt volna. Hazavillamososztam Róberthez, megkaptam az instrukiókat és a kulccsomót, de egyszerűen képtelen voltam kinyitni mind a 4 zárat az ajtón. Már vagy 20 perce próbálkoztam, átfagytam, és majdnem olyan szőkének éreztem magam, mint a leosztás után, mikor segítettek a szomszédok. Forró fürdő, huncut fényképek, és már be is aludtam a kanapén. .jpg)
Valahogy így:
