Azon gondolkodtam, vajon miért nem keres...? Van, hogy napokig nem beszélünk. Soha nem mesél semmit, és arra sem kíváncsi, hogy velem mi történik. Nem akarok a nyakán lógni, csak hiányzik. Eddig nem csak a a pasim volt, hanem a társam, és a legjobb barátom is egyben. Hiába igyekszem csinos és ápolt lenni, nem vágyik rám, nem figyel rám. Azon már túlléptem, hogy emiatt hisztizzek. Olyat már nem csinálok. Sok mindent próbáltam már, hogy színesebbé tegyem a kapcsolatunkat, és próbáltam vele megbeszélni is a dolgokat. Teljesen tanácstalan vagyok. Most megint menjek, és fenekeljem el magam? És minden este, mikor magányos vagyok, kielégítetlen, és nincs kivel beszélnem? Egyébként nem vagyok mazoista: nem izgat fel a fájdalom.
Örültem hogy kiteregethettem a szennyesemet az egész világnak. Kicsit megkönnyebbültem. Köszönöm!
