Tegnap suli után felugrottam Pestre Róberthez. Felhívtam, hogy már a hídon vagyok, ő pedig gyorsan kiszaladt az erkélyre, és láttuk egymást - mint két nagyobb pöttyöt - hevesen integetni. Sajnos nem sok időnk volt együtt, mert fél 7-kor indult haza a buszom.
9-re már otthon is voltam. Kis pakolás, és már dőltem is be az ágyba, hogy reggel 5.15-kor fel tudjak kelni. Amúgy nem szoktattam magam a korai keléshez, elég jól megy annak ellenére is, hogy ég sötét van, mikor csörög az ébresztőm. Szeretem végignézni a napfelkeltét. Olyan hirtelen történik: behunyom a szemem pár másodpercre, és a Nap már fényesebben ragyog. Eddig még egyszer sem késtem le a buszt, sőt, nem is kellett rá futnom, de azért senki se bízza el magát, ha velem találkozik, még mindig önmagam vagyok: szal egy 20 percet tessék rám számolni.
Ma Torkos Csütörtököt rendeztünk Lívcsivel (ezt a hagyományt nem adtuk fel idén sem, és ma is tejszínes-spenótos-zöldfűszeres pennét ebébeltünk). Lívcsi ezután még elszívott egy láda cigit (hülye cigis!!!!!), meg betermelt egy kávét, és megnéztünk egy "csajos" művészfilmet. Azért írtam, hogy csajos, mert a női lélek olyan csodálatos és összetett, hogy azt csak egy másik nő értheti meg. Ez egy 2006-os spanyol dráma, amit spanyolul néztünk angol felirattal. A címe: Egy nimfomániás naplója. Gyűlölöm a hollywood-i sablonos szemeteket, úgyhogy aki tartalommal és mondanivalóval rendelkező filmet szeretne látni, az ne hagyja ki.
Egyetlen dolgot akarok még hozzáfűzni: szarok Cseh Tamásra és Michael Jacksonra is!!! Ugyanolyan emberek, mint bárki más. Semmivel sem többek nálam vagy nálatok, és tele van mindenem a hülyékkel, akik egy másik embert bálványoznak, vagy azt se tudják ki az, de illik ajnározni. Képmutató köcsögök! Ha életében bárki is foglalkozott volna velük, akkor még nem ennék őket a férgek.
