Tegnap az unokatesómmal elterveztük, hogy kiderítjük: tényleg igaz-e, hogy a szerecsendió nagymennyiségben hallucinációkat okoz. Vettünk egy csomaggal, és megegyeztünk, hogy másnap kipróbáljuk.

   Reggeli után neki láttunk hogy lereszeljük a diókat. Én előkapartam 4 szem C-vitamin filmtablettát, kiszórtam belőle a vitamingolyócskákat, és megtöltöttem a nemrég szerzett fűszerőrleménnyel. Fejenkét 2-2 tablettát vettünk be. Ez könnyen ment, mert nem éreztük a reszelék az erős aromáját, de kevés volt az adag. Úgy tudtuk, hogy 1-2 dió elfogyasztásával érhetjük el a kívánt hatást, úgy hogy belekanalaztuk a szánkba, majd leöblítettük kólával. Balázs 2, én három evőkanállal nyeltünk le belőle, én még egy negyed szelet kenyeret is meghintettem vele.

Vártuk a hatást, íme részletesen (a tudomány nevében folyamatosan jegyzeteltem):

• 11.30 Bevettünk fejenként 2-2 szerecsendióval töltött filmkapszulát, és 2-3 ek.őrleményt kólával.
• 16 óra körül kezdtem szédülni, fájtak a szemeim, homályosult a látásom, nehezen beszéltem. (lehet hogy épp még most se tudom kimondani, hogy "führer").
  
• Nem sokkal később egészen 17.40-ig fizikaórám volt. Durvultak a tünetek: koncentrálni nem tudtam, ólmos fáradtság jött rám, nagyon szomjas lettem, még mindig szédültem.
  
• Fizika után úgy döntöttem, nem bírom ki  és lefekszem, de fel is pattantam, hogy szóljak a Balázsnak, ne hagyjon elaludni. Ezután két röhögőgörcsöt is elszenvedtünk, én pedig édességre vadásztam. A tükörbe nézve láttam, hogy a szemeim feldagadtak, és elég pirosak lettek.
  
• Leültünk Family Guy-t nézni. Most már Balázs is tiszta fáradt lett, és az ő szemei is vöröslöttek. Róbert észre is vette. Hazudtunk, hogy mitől, de nem hülye, biztos rájött. Nagyon éhes lettem, és úgydöntöttem inkább blogolok. Most lassan 20 óra. A tünetek enyhültek, enyhe fáradtságérzetet érzek, a mozgáskoordinációm nem túl jó, és a szemeim is vérágasak, de kutyabajom.

   Összességében a szerecsendió evés remek alternatívája a berúgásnak. A tünetek ugyanazok, de a mellékhatásairól csak holnap tudok mesélni (már ha vannak). Lényegében az egész napunkat így töltöttük. Tökéletes módja annak, hogy bekábulj, vagy elzsibbadj, de én inkább szar napokra ajánlanám, depresszió hullámok mellé fájdalom enyhítésére, és önsajnálkozós őszi estére. Sosem kerültem még olyan helyzete, hogy drogokkal éljek - a családi körülményeim jók, nem kerültem olyan társaságba, nem volt még internet - így még soha semmilyen drogot nem próbáltam ki (leszámítva a cigit és az alkoholt, vagy azt, ha pezsgőtabletta-port szippantottam fel). Nem zárkózom el a drogoktól: régen is használták, mi is használjuk őket, és ez a jövőben sem lesz másképp.

Itt egy  ideillő Manson szám. Csak ne lenne ilyen ocsmány lila...