Rájöttem mitől nő a nő. Mostanában nagyon leköt a férfi-nő viszonyának elemezgetése, de ehhez tisztán kell látni, a két nem közti különbségeket - mert azok vannak bőven, de legjobb ha nincs köztük se ruha, se levegő;) Mindenkiben kialakult egy ideális kép az ellenkező nemről, amit sokan megpróbálnak megfogalmazni.
Ha férfi aggyal nézzük, akkor kétféle nő létezik: akit szeretnek, és akit dugnának. Ez a kettő talán soha nem lehet egyazon személy, amit nőként elég nehét felfogni, és elfogadni.
Szerintem a nő egy komplex fogalom: ez alatt értem az anyát, a feleséget, a szeretőt, és a kislányt. Vagyis: gyengéd és gondoskodó, mint egy anya, hűséges és odaadó társ, mint egy feleség, szenvedélyes, szexi, izgalmas és magabiztos, mint egy szerető, és édes, játékos, valamint szórakoztató, mint egy kislány.
Ha ez mind megvan, az alkotja a kisugárzást, a bájt. A szépség itt csak másod-vagy harmadrangú. A szép nők csak a szexuális kielégülés eszközei. Tárgyak, amiket egy használat után eldobnak. Hiába a szolibarna bőr, a felfújt lufi mellek, a kacsaszáj, a hosszú, szőke műhaj, a 10 centis körmök.
Egy igazi nő tudja hol a határ a szexi és a közönséges között. Nem nyomul, nem kezdeményez, mert enélkül is észreveszik. Kitűnő, mégsem feltűnő! Nem feltétel a szépség, a lényeg a báj: az ápoltság, a kedvesség, és önbizalom. Ha valaki nem fogadja el (és szereti) önmagát, az hogy várja el, hogy bárki más szeresse?
