Kik is azok a boszorkányok? Sokaknak egyből egy összenőtt szemöldökű seprűn repkedő gonosz öregasszony jut eszébe. Efféle képzeteket tuszkoltak belénk már kiskorunk óta. A középkorban a feltűnően szép nőket boszorkánynak bélyegezték és kivégezték őket. Érthető, hogy féltek a szépségtől egy ilyen férfiközpontú világban. A női szépség bárkit képes megbabonázni, pláne egy olyan korban, ahol mindenfajta élvezetet közelező volt elfojtani. A boszorkányégetések idején mi mutathatna rá az emberi természet sötét oldalára, mint az, hogy bárkit elítélhettek hamis vádakkal, elfogadva gyerekek és bolondok szavát is hiteles tanúvallomásként. A hívők a szeretet vallása által küldhették halálba ellenségeiket. Boszorkányok mindig is léteztek, de nem úgy, ahogy sokan elképzelik őket.

   A boszorkányok a természet látható és láthatatlan energiáival, és lényeivel dolgoznak céljaik elérése érdekében: ez a mágia. Sokan ezt fehér és fekete mágiára osztják szét. Én úgy hiszem a jó és a rossz szétválasztahatlanul összetartozik. Az egész világunk, sőt mi magunk is ebből a két erőből állunk. Egyiket sem nevezném jónak, vagy rossznak. Mindkettőre egyformán szükség van. A szeretettel is meg lehet folytani valakit, ha nem megfelelően szeretünk, és igenis néha szükség van arra, hogy elveszítsünk valakit, vagy valamit, mert pusztulás nélkül nem születhet új élet.

   A boszorkányság viszont nem csak mágiából áll, hanem vallás is. Rengetegféle ága van, ezért nem kezdem őket részletezni, de alapjaikban mind megegyeznek. Ugorjunk vissza kicsit abba az időbe, mikor a természeti vallások kialakultak. a Régi ember félte, és csodálta a természet erőit. Felfedezte a halál és az álmodás jelentősségét, és a kettő közti összefüggéseket. Az akkori ember azért ölt, hogy élhessen. Tisztelte a vadat, amit elejtett, és istenévé tette. Ez az isten lett a vadászat istene, aki az ember és állat összevont tulajdonságaiból született meg. Mivel nagyrészt agancsos állatokat ejtettek el, istenük is szarvakat viselt. Rajta múlott a vadászat sikere, de hogy ne fogíatkozzanak meg az elejtendő vadak, gondoskodni kellett a bőségről,termékenységről.Kialakulóban volt a nő istenség képe, akihez saját szaporodásukért is folyamodtak. Maradtak ránk fallikus szobrok, amik a férfi-, és vénusszobrok, amik az női istenséget hivatottak jellemezni. Istennőjük jelentőssége csak a földművelés elterjedése után kezdett el nőni, mikor a fő táplálékforrást már a gabona jelentette (amit mint bőséget és gyarapodást női aspektusnak véltek. az az ősvallás volt az alapja a később megjelent vallásoknak. A kereszténység elterjedésével a pogány "templomokat" lerombolták, helyére a saját templomaikat húzták fel, és megpróbálták teljesen kiírtani az ősi hitet és annak követőit. A két vallás vetélytársakká alakult, és mi mást lehet ilyenkor tenni, mint a régi vallás isteneit az új vallás ördögeivé formálni. (Így kapta meg a kereszténység sátánja a pogány vadászat istenének szarvait.)

   Alapjaiban minden vallás megegyezik, hiszen az emberi gondolkodás módja, valamint önmagunk és a környezetünk megismerésének a vágya vezetett mindenfajta hit kialakulásához. Nem akarom rágalmazni a kereszténységet, és a célom a boszorkányság bemutatása volt, de tény, hogy kevés vallás hívői követtek el annyi szörnyűséget, mint az egyház. A mocsok nem egy elvhez köthető, hanem az ember lényéhez. Szerencsére manapság egyre kevesebben kapnak vallásos nevelést. Előbb utóbb igénye lesz az embernek a hitre, amit mostmár szabadon megválaszthat.