Mélyen az agyamba kell túrnom, hogy előkotorásszam az élményeket, amiket pár napja már leírtam ide, csak véletlenül kitöröltem a bejegyzéseim közül. Csab élménybeszámolóját akartam letörölni,amit itt publikált, aztán pár órával később létrehozta a saját blogját, úgyhogy gondoltam itt rám már semmi szükség, és kitöröltem, véletlenül a saját beszámolómat is.
Júl. 4-én indultunk. Én állítólag sokáig rajzoltam a szemöldököm (a megszállottja vagyok a csupasz homloknak), Csab meg leitta magát forró kávéval. Ez kihatott az utazásunkra is, mivel kicsit morcos volt pirosra forrázott állal, és hassal. A buszon ülve belém hasított egy érzés, amitől nem tudtam szabadulni. Valamiféle ürességet éreztem: azt, hogy valami nagyon fontosat hagyok ki, ha nem megyek el a koncertre. Ugyebár én eredetileg nem akartam menni. Lejjebb már taglaltam, hogy nekem nem tetszik az, amit Manson csinál, nekem nem élmény, stb. Végül aztán eldöntöttem, hogy megtartom az eladásra szánt jegyemet, és bemegyek vele a fesztiválra. Csab még morcosabb lett, mikor meghallotta (a jegyet a haverja haverjának szántuk, aki ha nem kapott volna jegyet a pénztárban, nyilván odaadtam volna neki az enyémet, ha már beígértem). Szintén útközben jutott eszembe, hogy aznap jön Sopronba egy nagyon jó netes barátnőm, Anett, akivel sajnos még nem találkoztunk, és itt lett volna a remek alkalom, de aztán mégsem jött össze.
A városba érve figyeltük a templomokat, hátha el tudunk csenni egy a Manson ellenes kersztény tiltakozásra felszólító plakátot emlékbe, de érdekes módon egyet sem láttunk. Egy kedves öreg néni mutatott nekünk egy olcsó kínait, ahol vettem magamnak olcsó tornacipőt olcsó zoknival - merthát Manson koncertre mégse mehetek a gyönyörű, térdig érő lakk szandálomban. Órákig sétáltunk a tűző napon, vettünk jegyet a haver haverjának, ebédeltünk sok pénzért, végül hűsöltünk az Intersparban, ahonnan egy üveg csoki likőrrel távoztunk. Vártuk Kornélékat (Csabi legjobb barátja, az ő haverja az, akinek a jegyet vettük), és Dorcóékat (egy jófej csajszi Manson klubból, akivel már párszor találkoztunk). Lementünk a vasútállomásra Csab, és a csodatérképe segítségével, hogy ott várjuk be őket, de nem jött össze, így felszálltunk a Volt fesztivál helyszínére tartó zsúfolt buszok egyikére.
A helyszín enyhén szólva nem szomszédban volt, úgyhogy nagyon örültem, hogy nem próbáltuk gyalog megközelíteni. Végül összejött a csapat, és a bejárattól nem messze a fűben elfogyasztottuk a piát, miközben zavartalanul folyt a társalgás. Fontos megemlítenem azt a pozitívumot, hogy Volton rendes wc-k is voltak, nem csak pottyantós, valamint a csomagmegőrzőben is elég hamar, és zökkenőmentesen lehetett lebonyolítani a csomag be-és kivételt. A motozás szerencsére nem volt túl alapos. Épp csak belekukkantottak a motyónkba: lényegében azt vihettünk volna be, amit akartunk. Megjegyzem Szigeten és Novarockon nem csak hogy letaperoltak és kiüríttették az egész táskámat, de meg is taperoltak, nincs-e nálam veszélyes, vagy illegális tárgy. Átvettem a tornacipőmet, és csináltuk, amit az emberek egy fesztiválon csinálnak: ittunk, beszélgettünk, jártunk színpadról színpadra, ettünk. Az árak nem olyan súlyosak, mint Szigeten, amit már a külföldiek pénztárcájához szabtak. (Nem is csoda, hiszen 2 éve, mikor ott jártam, alig hallottam magyar szót). Persze aki fesztiválra megy, az nyilván tudta, hogy drága mulatság az evés-ivás. Manson előtt nemsokkal már kicsit be voltam állva, úgyhogy könnyítettem magamon, mondván ha már ennyit kifizettem érte, és ekkora kedvencemet jöttem megnézni, akkor józan ítélőképességem teljes tudatában kell végignéznem.
Asszem a Quimby zenélt Manson előtt, aminek közvetlenül a végét csíptük el, és valahol középtájt álltunk. Én később előrefurakodtam, és a kb. fél órás hangolás alatt összespanoltam egy sráccal, meg egy lánnyal. Csab nem akart utánam jönni, én viszont nagyon pici vagyok, és jól akartam látni a műsort. A srác a kezdés után nem sokkal felkapott a nyakába, és keményen két szám erejéig tökéletes kilátással mutogathattam Twiggynek a "T" betűket. Nagyon hálás voltam érte, de nem adtam lejjebb a szintet: a koncert felénél én már a második sorban álltam, tökéletesen kilátva két fej között, a kordonba kapaszkodva.
Lehet engem szidni, de szerintem nem adtak bele sokat a koncertbe Mansonék. A színpadi mozgás semmi, a hangja nem a régi, a sminkjük és a ruhájuk jelentéktelen volt, és nem játszottak eleget a jó számaikból. Én az Antichrist Superstart és az Angel with the scabbed wings-t szerettem volna hallani tőlük, de erre esély sem volt, és ezt már a koncert előtt is tudtam. Igazából nem nagyon néztem Mansont - a tekintetem le sem tévedt Twiggyről. Így útólag mindenfélét hallottam. Manson koncert közben oxigén maszkba szippantgatott, amit egyesek színpadi elemnek véltek, mások gyengeségnek. Olyat is hallottam, hogy a nagy füst alatt Manson elájult. Szerintem aki nincs beavatva a nagyok dolgaiba, az soha se fogja megtudni az igazságot, viszont a kisemberek találgatásai sok pénzt, és kellő hírverést hoznak a nagyembereknek. Voltak még érdekes dolgok a koncert körül, pl. amit Csabival olvastunk, hogy Manson bécsi szállását a sofőr eleinte nem tudta megközelíteni az ott tartott melegfelvonulás miatt, és hogy Mr. Manson elmerült kishazánk gazdag kulináris élményeiben, és betért a soproni MC Donald's-ba. Egy konkrét dolog jut még eszembe a show-val kapcsolatban: a szájrapuszi, amit M.M. és Twig váltottak. Jobban örültem volna, ha inkább az altestéhez nyomja Twiggy fejét, ahogy a régi idpkben tette, de sebaj! Alapjában véve nagyon átvettem a fesztivál hangulatot, és iszonyúan jól éreztem magam! A Manson klubos társaság minden tagja szuper aranyos. A koncert nem tetszett, de ez nem változtat a tényen, hogy még mindig nagyra tartom Mansont, sokmindent letett az asztalra, amit más nem, és nagyon nagy hatással volt rám, az önmagammal, és a társadalommal (meg úgy az egyész világgal) való kapcsolatom megismerésében és megértésében. Remélem összeszedi magát egyszer, és felrázza a világot újra! Élmény képekben:
