A mai napom is elég elfoglalt volt, ahhoz képest, hogy semmi különöset nem csináltam. kiteregettem, megfőztem az ebédet, aztán magam sem tudom hogyan, de rávettem a hugomat, hogy öltözzön már fel, és vigyen belőle anyának a munkahelyére. Nyáron mi visszük a kaját anyunak, így nem kell reggel szöszmötölnie vele. Nekiálltam szétültetni a bazsalikomokat, mert már nagyon elbokrosodtak, és így nem fognak szép nagy levelek nőni a spagettimbe, a pizzámra, és a salátáimba. Nem sokáig jutottam, mert rengeteg van, és még a nap is kisütött. Úgy látszik eddig tartott a rossz idő, aminek amúgy örültem volna, ha nem most álltam volna neki kertészkedni. Lívcsinek is ültettem két szép növénykét. Egész kis buzgó voltam, hogy beállítok hozzá váratlanul a fűszernövénykékkel, és majd együtt újjongunk, de lusta vagyok. Majd talán este felé. Ő is bazsalikombuzi mint én.
.jpg)
Alig várom, hogy a Noémi visszaírjon, hogy mikor mehetek németezni, mert utána szabad vagyok, és egyenesen Boglár felé veszem az irányt. Leviszem a vízipipámat Csabiéknak. Tavaly nyáron vettem a nyaraláson Villachban azthiszem. Mikor hazajöttünk be is izzítottam, és az erkélyen elszívtam egy egész szenet. Fúj, de rosszul lettem. Apa egyébként nem engedte meg, hogy pipázzak, úgyhogy azzal az indokkal vettem meg, hogy szobadísz lesz. Egyre jobban forgott a gyomrom, végül kipüréztem az előzőleg ebédre megevett lecsót. Azóta nem eszem lecsót, és azóta nem szívtam bele a pipámba.
Tegnap este rámjött az olvashatnék. Gondoltam harmadszorra is belekezdek E.A. Poe: A kút és az inga c. novellávába, amit valahányszor elkezdtem olvasni, mindig rámjött valami egészen különös álmosság. Nem azért mert uncsi! Bűvereje van annak a könyvnek. Szóval tegnap minden erőmet összeszedtem, és elolvastam. Annyira belejöttem, hogy belekezdtem Theodor Storm Erdei tavába, amit eleinte untam, később viszont nem tudtam letenni. Lefekvés előtt mégegyszer elolvastam, annyira megfogott. Rájöttem, hogy szeretek én olvasni, csak eddig nem volt rá elég időm. Most van, ugyhogy ki tudja, lehet hogy lesz még itt olvasó napló post is!:)
Most hogy ezt írom, megérkezett Róbert is, az imádott nagybácsim. Amíg itt van, nem megyek Csabihoz Boglárra. Kihasználom, hogy együtt lehetünk, mert elég ritkán látom. Most az a programunk, hogy megtanítsam angolul, mert megy majd mindenfelé nemsokára, és szüksége lesz a nyelvtudásra. Én meg közben igyekszem felkészülni majd a nyelvvizsgára, meg a pótvizsgára is fizikából, ugyan is megbuktam. Szégyen, vagy nem szégyen, ez van! Igyekszem úgy élni, hogy magam előtt soha ne kelljen szégyenkeznem. Tudom, hogy többet is tanulhattam volna, de tanultam belőle, és bármily furcsa is, de elégedett vagyok a teljesítményemmel, és elszánt vagyok, hogy jövőre sokkal jobb leszek!
Azt hittem, hogy már vége a mai napnak, de nem. Egyszer csak beállított Lívcsi, Attila és Dufy. Nagyon meglepődtem. Végül is jó,mert így oda tudtam adni Lívcsinek a bazsalikomot. Most viszont véglegesen lezárom a mai napot. Mostmár remélem nem történik semmi különös. Holnap keményen kell majd tornásznom, mert ma egész nap zabáltam és nasiztam. Ez a mestruáció ára. Pár nap alatt feljön egy-két kiló a nasik miatt, hisztizünk, érzelgünk, és megduzzad a cicink. Végeztem mára!
