Csabi dolgozik a hétvégén, így nem tudunk találkozni. Most hogy van egy szabad hétvégém dőlnek a programok. Tegnap lejött Róbert. Mondta, hogy hozza majd a listát, amit mindenképp el kell olvasnom, hogy művelődjek, mert ki tudja még mi lesz, de hasznomra válhat egyszer ha esetleg én is belecsöppenek a színház világába. Örülök, hogy van egy ilyen jófej nagybácsim, és így törődik velem.
Lívcsi is hívott tegnap este, hogy menjek be vele a városba. Mondom nemár, ma azt terveztem, hogy Csabival msn-ezek, festegetek,vagy kakaó mellett éjszakába nyúlóan olvasom Nikki Sixx heroinnaplóját, de végül addig szekált, míg rá nem vett. Asszem fél 10-kor találkoztunk, és elindultunk Metróba. Mondanom sem kell, teljes kihalás - mint utóbb megtudtam azért, mert mindenki Pannóniára megy. Épp jöttünk ki - mert nálam egy lyukas garas se volt, Lívcsinél meg csak 300 Ft, és feltűnő lett volna ott üldögélni úgy hogy nem fogyasztunk semmit - mikor leszólított minket két srác, hogy szívesen megosztanák velünk a piájukat. Mielőtt végigfutott volna az idegpályáimon a mondat értelme, Lívcsi a másodperc töredéke alatt rávágta, hogy "De, kérünk!". Mire észbe kaptam, már indultunk is le Ligetbe a temetőn át. Beszippantottam a hűvös nyári levegőt, és magabiztosan lépkedtem Lívcsivel karöltve a - mint kiderült - fehérvári alkoholtúristáink előtt. Ligetben aztán előkerült a sodort cigi, az alkohol, és zenélős telefon. Beszélgettünk a scrácokkal, mikor épp nem duetteztük Alice Cooper PoisonjátXD. Kb. korunkbeliek, otthagyták a sulit, Székesfehérvárt, és mindenüket, aztán elindultak "kalandorkodni". Elmesélték, hogy Fehérvártól ideáig gyalog jöttek, és Kádárta felé táboroztak le sátorral, és hogy a következő állomásuk Pannónia feszt lesz, majd kimennek Szlovéniába, dolgoznak, és ha van elég pénzük, meg kedvük talán hazamennek. Úgy tűnt nagyon élvezik ezt az életmódot, és csodálom is őket, hogy így el tudtnak dobni mindent, és csak menni amerre sodródnak, és napról napra élni. -Talán már úton is vannak Várpalota felé. Vagy lehet még alszanak. Végül is idejük, mint a tenger. - Végezetül megmutattuk nekik a Tőzsdét, ahonnan hamar ki is jöttünk, és beültünk Grandba, ahol utána egészen fél 12-ig maradtunk. Lívcsi sört vett a cigire szánt 300 forintjából - aminek nagyon örülök, szivem!!XD - és csocsóztunk is egy jót. Ritka bénán csocsózunk Lívcsivel, de nagyon szeretjük csinálni. Ez vajon most azt jelenti, hogy nem vagyunk elég kocsmatöltelékek? Karácsonyra csocsóasztalt kérek. Télapó bácsi remélem felírja a noteszébe, mert én úgy is elfelejtem. Visszatérve az eredeti témánkhoz, az én drága barátném, azokkal a nagy nyusziszemekkel rávett, hogy aludjak nála, úgyhogy felkerekedtünk, a srácok pedig elkísértek minket majdnem Lívcsiékig, aztán útbaigazítottuk őket merre van a Tesco (ott vásárolnak majd valami kis ételt-piát, aztán a kivezetőúton elindulnak Kádárta felé a táborhelyükre). Reméltük, hogy megtalálják majd, és elkanyarodunk a Lívcsi-lak felé. Végezetül itt egy kép, amit az idegenekkel való spontán megismerkedés, a barátság, és a felebaráti blablabla jeléül most ünnepélyesen felpakolok ide. De amúgy tényleg nagyon jó este volt, és örültem hogy megismertem két ilyen "B" kategóriásnak tűnő, és talán az is, de jófej és rendes embert. 
Ezek a fejek...XD
A mai napot tekintve 5 óra körül (mint hétköznap) ébredtem Lívcsi pihe-puha selyemágyneműs ágyában, és ő még javában szundikált, mikor én már felöltöztem, és indulni készültem. Meg se próbáltam felkelteni, mert nagyon kómás volt. Én hozzászoktam a koránkeléshez. Azt nem mondanám, hogy hűde friss vagyok, de nem vagyok különösebben fáradt. 6 óra 35 perckor én már a buszon ültem hazafelé, kicsivel később pedig kopogtam, mert kizártak. talán meg is érdemlem, mert úgy mentem el, hogy nem szóltam róla, ugyanis anyáék már javában aludtak. Nem volt szívem felkelteni őket. Szerencsére nem csaptak belőle nagy patáliát. A sanda gyanúm szerint apa most is azt hiszi, hogy égész éjjel az ágyikómban voltam. Egyébként azért jöttem el Lívcsitől hajnalok hajnalán, mert ma még 10 órakor találkozóm lesz Larával. Addig összeszedem magam egy kicsit.
Csütörtökön Siófokon voltam, hogy Csabbal találkozzam. Nagyon jól éreztük magunkat, ettünk szar pizzát egy étteremben, és rátaláltunk egy japánkertre is, ahol készült rólam egy-két kép. Csab a Győr-Kaposvári busszal ment haza, amivel általában péntekenként szoktam menni hozzájuk, és még volt pár percem, hogy váltsak pár szót a kedvenc sofőr bácsimmal, mielőtt az én buszom is indul.Képek következnek:
