Igazából sörös. Elhanyagoltam mostanánban szegény blogomat, és valószínüleg ezért most olvasók ezrei várják dühösen és epekedve, hogy írjak valamit. Na jó, rendben. Mikor felkeltem, meg voltam róla győződve, hogy ez a mai egy szar nap lesz, mert csupán háromszor töröltem le a szemöldököm, mire sikerült egy értelmes formát rajzolnom. Hogy pozitívumot is említsek, Csabi lekéste a tegnap esti buszát, így maradt nálam még egy éjszakát.Nagyon jó volt úgy ébredni, hogy ott van mellettem. Suli után találkoztunk is, hogy még lófráljunk egy kicsit a belvárosban, mielőtt indul a busza. (No.1. pasi: megágyazott, csinált egy kis rendet, és tök jól eligazodott a városban:) Aztán váratlanul felbukkant Lívcsi, akivel bohóckodva rohantunk Csabi busza után. Kijelentette, hogy 4-re megyek hozzá, és elmegyünk futni meg teniszezni. Odamentem fél 5-re, és rávettem, h inkább nézzünk filmet. Belement, de a film közben váratlanul beállított Dani (a bátyja), aki hozta magával a Gyurikát, a legjobb barátját. Róla azt kell tudni, hogy buta kislányka voltam, mikor összejöttünk, amit Lívcsi és Dani terveltek ki annak okán, hogy mindketten rendes kapcsolatra vágyunk. Beleéltem magam, sms-eztünk, aztán egyszercsak ott találtam Gyurikát a suli előtt. Fogalmam sincs hogy sikerült összejönnöm vele, mikor a vonzalom halvány szikráját sem éreztem iránta, de tanultam az esetből. Nem is jártunk sokáig, talán 1-2 hétig... Mindegy. Mint embert még mindig nagyin bírom, és örültem hogy jött. Elindultunk mi négyen a belváros felé egy gitárral felszerelkezve, és ott felszedtük Attilát is. Beültünk Canyonba, ittunk, csocsóztunk. Sajnos nem vagyok akkora kocsmatöltelék, hogy jól csocsózzak, de nagyon élveztem, és egy meccs alatt két gólt is lőttem;) Remélem e hideg pia nem ártott meg a torkomnak, mert holnap lesz énekem.
Am. sokat gondoltam ma Larára, plána, hogy Séf felé sétáltunk, amerre, ő is lakik. Hiányzik, és úgy érzem kezdünk kicsit eltávolodni. De sebaj, már nincs sok vissza a nyári szünetig, akkor meg majd újra ráérünk egymásra.
