Belefáradtam a küzdésbe. Megint a maximumot nyújtottam, és Valakinek megint nem volt elég. Hetek óta kombinálok miért nem, kivel ha nem velem, és miért jobb így? Nem jobb csak neki a szar kell. Hát tessék, ...! Elegem van a megértésből, meg a kedveskedésből hogy biztos csak rossz napjai vannak, azért olyan bunkó.
Lívcsi is más velem, túl sok a kritika, a bírálat, meg a durcis nézés. Mintha senkinek se lennék elég jó, pedig semmit sem változtam.. Eddig is voltak hibáim, csak nem húzkodták alá kiemelőfilccel azok, akik talán a legközelebb állnak hozzám. Talán túl kedves voltam. Aki rendes, az mindig megszívja. Annyira bíztam abban, hogy ha pozitívan állok a dolgokhoz, majd minden rendbejön és előbb-utóbb Valaki is észreveszi, hogy értékes vagyok. Annyit fohászkodtam érte, hogy már majdnem a szárnyaim is kinőttek, hogy aztán minden este a takaróba folytsam a kitörő csalódást. Hát ez van... Visszaépítem a falakat magam köré, és csak azzal foglalkozom, aki megérdemli. Aki csodálkozik, ha csak az időjárásról fogok vele beszélgetni, az nézzen magába.
Ui:. A képek rávilágítanak a belső értékekre, (ha már témánál vagyunk).
