Fekszem az ágyamban és már fészekké gyúrtam a takarót. Össze vagyok kenve valami zöld izével, amivel a szarvasmarhákat jelölik. Még javában aludnom kéne. Csak forgolódom, és le nem zajlott párbeszédeket kreálok, mert ha magas a véralkohol szintem, akkor hirtelen az egekbe szökik az alkotókészségem. Úgy érzem regényt tudnék írni, ki tudnám rakni a rubik kockát, vagy megváltani a világot, ha nem lennék ilyen k***** fáradt. (Este sok volt a csúnya szó). Valami nevetséges iskoláslányruha volt rajtam - hasonló, mint amilyeneket Twiggy hord, és végre megtudtam mi az a zöld ital amit ha arra járok, mindenképp innom kell, mert nagyon finom, és nagyon üt, de nem abszint. Azt is megtudtam, hogy rengeteg színben és ízben kapható, így kértünk mindegyikből, hogy eldöntsük melyik ízlik a legjobban. Igazából mindegyik nagyon finom volt, úgyhogy egymás után hoztukhúztuk le a színes löttyöket. Hogy teljesen romba döntsem napok kemény munkáját, megettem helyből két csomag zsírban tocsogó lisztezett gyorséttermi krumplit olajos, ízfokozós szószba mártogatva. Meglesz még ezért a bűntetésem, mert Lívcsi (alias Jupiter Jim) megfertőzött a fehérliszt-só-cukor mániájával.
Egyébként igencsak beégettem magam mikor azt hittem tudok táncolni, és egész hazáig partiztam az út közepén, mire a térnél "végre" utolért a szomszéd srác. Azt hiszem jóideig nem megyek ki a kertbe; így is csinálok sok mindent, amivel furcsán nézhetnek rám. Nem lennék a szomszédom.
Ütős volt...