Tenap este jöttem fel Pestre, mert Róberttel úgy gondoltuk tölthetném itt az "utolsó napomat". Meglepően lazán készülődtem: Balázzsal épp egy nagyon fárasztó South Park részt néztünk, mikor leesett, hogy 20 perc múlva indulni kéne. A csomagom már útrakészen várt az ágyamon heverő ruha-halmok között, én pedig 10 percre bevonultam a fürdőbe, hogy valami nőiesebb létformát öltsek magamra - közben Balázs megnézte nekem a horoszkópomat az RTL teletexten. (Tudom, hogy hülyeség, de ez az egy horoszkóp évek óta beválik.) Egy gyors puszi után nemsokára már a buszon ültem. Róbert vacsival várt, és egy meleg pléddel, amiben kiültünk az erkélyre nézni a nyüzsgést. Lehet, hogy férfi vagyok, mert kaja után nem sokkal hamar bealudtam.
Ez egy elvarázsolt hely! Tényleg valóságos menedék, ha már unjuk a zsúfoltságot és a zajt. Van itt Homérosz szobor, visszafelé járó óra és még egy óriás sáska is betévedt... Róbert elment a dolgára, én pedig azt tervezem, hogy reggeli után sétálok egyet a Duna parton, hátha összefutok a nagybetűs Valakivel. Szeretném még utoljára látni, mielőtt kézenfogom a Napot, és együtt megyünk le az égről. ("Oh how i wish to go down with the Sun... - ahogy a Nightwish mondaná.)
