"Enya Only time-ját hallgatom már órák óta. Fel se tűnik. Nem is érdekel, csak jól esik. Lementem reggelizni csinosan. Most csinosan ülök a gép előtt, verseket olvasok és várom hogy kihűljön a teám. A mellkasomra tettem, hogy melengesse a szívemet. El is kezdett verni, de nem a tea miatt."
Órákig válogattam miben menjek le reggelizni, de nem volt olyan ruhám, ami kicsit is kifejezhette volna, amit belül érzek. Talán nem is új ruhára vágyom. Talán egy új test kéne, és egy új élet hozzá. Nem akarok elszakadni ettől a világtól, de mégis egy másikban élek. Már egyikben sem vagyok boldog. Vannak vidám perceim, pillanataim, óráim, örülök, ha segíthetek, örülök, ha adhatok - ha mást nem is, de egy kis figyelmet, kaját, mosolyt, vagy ölelést - és örülök, ha én is megkapom.
Hiányzik valaki, akiért megtettem mindent, mégis elrepült. Most várom, hogy leomoljanak a falak, amiket magam köré építettem, és visszaszálljon hozzám. Tudom, hogy ő is...
Ui.: A képet Anett barátnőm készítette. Hát nem gyönyörű?
