„Felemelkedsz, és
Lépteid nyomán
Ezüst pillék szállnak.
Én itt maradtam megint,
Az örökös magánynak.
Már a napok is
Mint a képek,
Jólnevelt magamba
Tépnek…
Én hiába szólítalak.
Elengedtelek téged.
„Már a napok is mint a
kések.”
„Pedig jöttél
Menedéknek.”
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
