Lady Scarlet

   Most nem kritizálni készülök, csak jólesik beszámolni. Fáradtan indult a karácsony, mert nem sokat aludtam, de cseppet se bánom! Hazaérve bekuckóztam magam az új Valerie Tasso könyvemmel az ágyba, de nem bírta az agyam a szex filozófiai rejtelmeit, és épp bealudni észültem rajta, mikor apa bejött. Addig állt az ágyam mellett, míg rá nem szántam magamaz indulásra. A szokásos ünnepi programot követtük: látogatás az egyik, majd a másik nagyszülőkhöz. A hangulat csak itthon jött meg. A húsevők asztalhoz ültek, a válogatós pedig egy kis pohár Baileys-szel várta, hogy Róbert - mint nagy kopasz angyalka - csilingeljen a rézcsengettyűvel, jelezvén hogy az istenfia sikeresen lepottyantotta földi ajándékait a híveknek a nappaliba. Én surrantam be elsőnek. Előkerültek a csillagszórók is, de most hogy vagy kutyánk, már nem hajigáltuk őket az udvaron. Csendben hadonásztunk velük bent a melegben. Megragadtam a lehetőséget - nagyi  meg a kezdőhangot - és elénekeltem az Ave Mariát. Ez az első karácsonyunk, hogy én is éneklek. Szeretem az "az első" alkalmakat. Jöhetett az ajándékbontás. Meglepődtem, mert azt hittem csak pénzt kapok, pedig sokkal jobban örülök a haszontalanságoknak. Kaptam egy kis teáskészletet rózsa- és hibiszkuszbimbókkal, hozzávaló bögrével meg egy sminkcsomagot gyönyörű piros szaténtáskában. Ma délután megérkeztek unokatesóim is Miskolcról, és Lívcsi is felhívott, aki szegénykém ilyenkor dolgozik. Szeretek mindenkit hangulatom van. Nyugi, elmúlik!